A szürrealizmus nagymestere továbbállt...Elhunyt David Lynch.
David Lynch 2025 január 15-én 78 évesen hunyt el, az ő munkásságáról és a formabóntó művészetéről emlékeznék, illetve saját élményeimről az első filmjével való találkozás után.
Életének 78. évében hunyt el a megosztó munkásságáról ismert David Lynch, amerikai filmrendező, producer és alkotóművész.
Tavaly nyáron derült ki hogy tüdőtágulatban szenved, ezután már nem járt ki a házából csak rövid sétákra. Családja Lynch Facebook oldalán jelentette be a sajnálatos hírt, búcsúzva az egyik híres mondatával:
,,Tartsd a szemed a fánkon, ne a lyukon.”
Lynch műveire hatványozottan igaz az a sokat hallott, szinte már közhelyes mondás, hogy vagy nagyon szereted vagy nagyon utálod őket. Mintha ezt a mondatot direkt az ő filmjei miatt találták volna ki…
Az álmok, a tudatalatti gondolatok, félelmek megmutatása volt a célja ezt ő maga is elmondta, viszont ezen túl már nem ment a filmjei értelmezéséhez tartozó magyarázatokkal.
Kicsit úgy lehetne leírni a film készítéshez tartozó filozófiáját, hogy megmutatott egy gondosan felépített világot, jól kidolgozott karaktereket, bonyodalmakat is adott, de magát a történetet mintha nekünk kellett volna mindig kitalálni.
„Az életben az ember nem tud mindent. Belépsz egy szobába, emberek ülnek odabent, és van valamilyen atmoszféra. Rögtön tudod, vigyáznod kell-e, mit mondasz, hangoskodnod kell-e, vagy hallgatnod, vagy esetleg meg kell-e hunyászkodnod. Azt viszont nem tudod, hogy mi fog történni ezután. Az életben nem tudjuk, hogy merre tart egy történet, de még azt sem, hogy egy perc múlva hová fog kifutni egy beszélgetés” – fogalmazott a David Lynch .
Bár karrierjét festőművészként kezdte és elmondása szerint nem járt moziba illetve a filmezés sem kötötte le igazán, később mégis késztetést érzett hogy kipróbálja magát.
Eleinte rövidfilmekkel, majd 77-ben megrendezte első mozifilmjét Radírfej címmel. A film elismerést váltott ki a szakmából, nyomasztó világa és szereplői abszurditása markáns bemutatkozás volt a rendező későbbi műveihez. Majdnem 5 évig készült, Lynch apaságtól való félelme ihlette, illetve az időszak amikor a családjával Philadelphiában élt egy nem épp bizalomgerjesztő környéken.
Ezután 3 évvel jelent meg második nagyfilmje, Az elefántember. A Joseph Merrick élettörténetén alapuló film Oscar jelölést is hozott Lynch számára, de összeségében nem aratott osztatlan sikert. A 84′-ben megjelent Dűne egyenesen bukásnak bizonyult és Lynch sem érezte igazán magáénak a filmet. Ezután a Kék Bársony és a Veszett a világ következett, amikkel újabb rajongókat szerzett magának.
A nagy áttörést viszont egy sorozat, az 1990-ben megjelent mára kultikus státuszban lévő Twin Peaks jelentette. A sorozat a Lynchre jellemző álom/rémálomszerű megjelenítés mellett könnyebben emészthető epizódokat is tartalmaz. A sorozat 2 évadot élt meg, a lezárása az egyedi „piros függönyös szobákban” tipikus Lynch-es motívum és a film végi nyitva hagyott kérdések is.
A nyitva hagyott befejezés védjegyévé vált a rendezőnek, legtöbbet „használt” színésze Kyle McLachlan mondta róla a Twin Peaks-szel kapcsolatban:
„Még mindig van egy jó nagy adattömeg, amit nem értek, és őszintén szólva nem is kell értenem. Az ő filmjei tényleg kísérleti filmek, rengeteg kérdést vetnek fel, de nem sok választ kínálnak”
A Twin Peaks egyébként egy előzményfilmet is kapott Tűz, jöjj velem! címmel.
Ezután időrendben a Lost Highway – Útvesztőben, A Straight Story – Igaz történet, a Mulholland Drive – A sötétség útja és az Inland Empire filmek következtek, többnyire a rendező jól ismert saját stílusában, kakukktojás a Straight Story, ami egy megtörtént esetet mutat be kevésbé szürrealista látványvilággal.
„David spirituális élete mindig is része volt a műveinek, és ahogy ez fokozatosan elmélyült, az a műveiben is tükröződött” – mondta Lynch munkásságáról barátja, és kedvelt színésze, Kyle MacLachlan. Szerinte a Twin Peaks sok embert összezavart, „de David művész, és a művének nem kell könnyen befogadhatónak lennie”.
Utolsó nagy dobása 2017-ben sok régi rajongó örömére a Twin Peaks sorozat folytatása. A régi történetet egy új évaddal toldotta meg, ami nem is okozott csalódást. Izgalmas és vicces, természetesen nosztalgia is van benne, révén hogy nagyon sok eredeti szereplő elvállalta a 25 évvel későbbi kalandokat is. Kiszámíthatatlanul kanyarog a cselekmény míg végül 25 év után sem kapunk lezárást, de azt hiszem hogy ez így tökéletes. Meg aztán aki ismerte Lynch munkásságát, az tudhatta előre hogy nem számíthat klasszikus lezárásra a mestertől.
Első Lynch filmem a Radírfej volt, és miután megnéztem, úgy gondoltam, hogy ez egy nagy baromság! Túl elvont az egész! Horrorként találtam rá, nyílván nem az, de annyira kategorizálhatatlan hogy nem hibáztathatom az online film-es oldalt.
Viszont néhány nappal később motoszkált valami az agyamban, hogy ezt a filmet valamiért megnézném még egyszer. Nem tudtam volna megmondani mi okból, de valamiért szerettem volna látni még a képeket, néhány jelenetet belőle. Az atmoszféra nagyon egyedi és erős, ez egyből feltűnt, és ezt minden filmjéről el lehet mondani.
Az érzés minden filmjével kapcsolatban benne van az emberben, hogy amit most látok az valami totál értelmetlenség, aminek a szerzője nem is akarja hogy eligazodjak a szálak kuszasága között, és vannak jelenetek (A Twin Peaks esetében egész részek is…) amiket legszívesebben átugranék, de valamiért nem teszem. Egyszerűen nem tudom megcsinálni, mert hipnotizációszerűen hat rám. Nézem és nem értem, de figyelem. Figyelem, mert ez a világ amiben játszódik, már beszippantott.
Azt gondolom hogy persze a nagy többség nem tekinti értékelhetőnek Lynch művészetét, de sokan nagyon is szeretik. Távozásával az egyik legeredetibb filmművész tűnt el az életünkből megismételhetetlen műveit itt hagyva a világnak.
Mozifilm rendezés mellett készített rövid és animációs filmeket is, zenélt, hangkeveréssel foglalkozott és a festészet is megmaradt neki örök szenvedélynek. Spirituális ember volt, gyakran alkalmazta a transzcendentális meditációt, próbált a tudatalattijába merülni, filmjeit inspirálva. Egy igazi útkereső, aki az önkifejezést előbbre helyezte minden megszerkesztett sablonnál, ezt karrierje során több stúdió nehezményezte is.
Nyugodjon Békében!