Filmkritika – Hetedik(Se7en)

Zsúfolt, névtelen nagyváros(talán New York?) lepusztult, állandóan borús és szakadó eső áztatta utcái és épületei között egy veszedelmes sorozatgyilkos bújkál. A módszerei iszonyatosak, sosem látott kegyetlenséggel hagyja áldozatait a tetthelyen a bibliai bűnök feliratát hagyva üzenetül. A rendőrség a nyugdíj előtt álló veterán William Somerset(Morgan Freeman) nyomozót bízza meg az esettel.  Egy fiatal nyomozót is kap társként maga mellé David Mills(Brad Pitt) személyében. A pszichopata gyilkos után kutató páros reménytelen helyzetben érzi magát. A nyomok csak újabb nyomokhoz és gyilkosságokhoz vezetnek, amíg váratlanul fel nem adja magát az elkövető, John Doe. Ami viszont ezután következik az örökre megváltoztatja főhőseink életét… És a miénket is.

 ,, – Alig várom, hogy lássa, mit tettem. Komolyan. Nem lesz akármi.
– Majd szóljon, ha eljön az ideje. Nem akarok lemaradni.
– Nyugalom, nem fog.“

         Mills és Somerset nyomozó

A hét fő bűn témája alapján történő gyilkosságok az áldozatok által elkövetett bűnök önmagukra történt kivetítése, mint például a spagettijébe fulladt férfi, aki a torkosság bűnét vétette vagy a prostituált nő, aki bujasága miatt veszti életét. John Doe a filmvégi autókázós jelenetben kifejti, hogy bár ő maga jelentéktelen, mint személy, de Isten kiválasztottjaként ezek a gyilkosságok az ő életművének esszenciája, különös jelentőséggel bírnak az emberek figyelmének felhívása céljából, a bűn iránti közönyösségük megszüntetésére. Érdekes párhuzam adódik John Doe és Somerset világszemlélete között. A nyomozó ugyanúgy a bűn iránti közönyt viseli nehezen, amivel minden nap találkozik. Emiatt el is hagyná a várost és a nyomozói pályát, a film korábbi szakaszán el is mondja ezt;  

,,Egyszerűen képtelen vagyok tovább élni egy olyan helyen, ahol a közöny elfogadott, és úgy kezelik, mintha erény lenne.“

Somerset megfontolt, sokat gondolkodik – keveset beszélő típus. Nem ragadtatja el magát, ami egyrészt a korából is adódhat, hiszen jóval idősebb kollégájánál, másrészt természetéből fakadóan. Inkább befelé fordul a világ kegyetlensége hatására. Kiábrándultsága, az emberiségbe vetett hitének hiánya apatikussá teszi karakterét, a lefekvéskor elindított metronóm jelképként ábrázolja elveszettségét. Bár elképzelése nincs hogy mit kezdjen magával nyugdíjasként, de mindenáron menekülne a városból, ahol annyi erőszakkal és csalódással szembesült. Műveltsége révén hamar rájön hogy a bibliai hét fő bűn alapján még mennyi áldozatra számíthatnak a gyilkostól.

Morgan Freeman telitalálat a szerepre. Minden apró rezdülése mintha mesélne az életéről, de közben mégis megmarad a titokzatossága az egész film alatt. A leginkább azonosulható karakter, a józan gondolkodású, megfáradt, de tiszta erkölcsű ember.

Mills, a fiatal nyomozó ösztönlény, gyakran kerül az érzelmei örvényébe, és bizony ilyenkor nem sikerül fékeznie magát. Hiába van mellette a higgadt, tapasztalt társa, ő csak a saját feje után megy. Kétségek nélkül hisz a maga igazában, a dolgokat feketének vagy fehérnek látja. Vagy ha úgy tetszik, az embereket normálisnak vagy őrültnek bélyegzi. A filmet végignézve arra gondolhatunk, hogy saját maga rohan a vesztébe. Nem szánt szándékkal, de meggondolatlanságával, kiszámíthatóságával(amit már a gyilkos is kiismert) elkerülhetetlenné tette szomorú sorsát. Brad Pitt zseniális szerepei egyike a 90-es évekből!

Megjegyzendő, ő kardoskodott azért, hogy a film ebben a formában kerüljön mozikba, nem vállalta a nézőbarát, happy endes verziót… Pacsi neki!

Kevin Spacey névtelen karaktere(az angolban a John Doe ismeretlen, általánosított férfit jelent) alig kap játékidőt a filmben, de az a kevéske nagyon is karakteres alakítás Spacey-től. A higgadtsága, titokzatossága végig lefoglalja a nézőt, és tudván hogy milyen elmebeteg dolgokat művelt, még a ráccsal elválasztott utasterű rendőrautó hátsó üléséről is életveszélyesnek érezni. Belemászik Mills fejébe, ezzel elérve hogy a műve tökéletessé váljon a dühét fékezni képtelen Mills által. Magyar hangja Blaskó Péter volt, aki nagyon jól eltalálta az elmebeteg gyilkos kimért, rideg hanghordozását, beszédstílusát.

A két főszereplő ellentétes karaktere között fontos kapcsolódási pontot jelentett Tracy, Mills felesége. A két férfi is barátibb viszonyba került egymással a nő hatására, aki nyitott Somerset felé. Elhívta a házukba, illetve találkozott is vele, és nagyon fontos beszélgetést folytattak egymással. Jóformán a nő bizalmasa lett az idős nyomozó, akiben nagyrészt emiatt indultak el olyan gondolatok, amik által újra reményt érzett az emberi jószándék, tisztaság fennmaradásával kapcsolatban. 

Lassanként telepszik a nézőre a Hetedik nyomasztó atmoszférája, az állandóan eső áztatta szürke metropolisz sivár, leharcolt lakásaival, háztömbjeivel. De a fénytelen belső terek penészfoltos, omladozó falai, kopott parkettái csak még nyomasztóbbá teszik a helyszínt. A helyszínt ahonnan William Somerset annyira elvágyódik, míg újonnan érkező kollégája David Mills kérvényezte hogy itt, a nagyvárosban lehessen. – Fájdalmas belegondolni, hogy ezzel a döntésével tette tönkre az életét. 

Képregényre kívánkozna a megjelenített képi világ, akár a Batman filmekből megismert Gotham City egyik kerülete is lehetne. Akad némi noir-os beütés is, a bútorok, tárgyak olyan érzést keltenek mintha régebbi időkből hagyták volna hátra díszletnek. Ennek ellenére nem tűnik úgy hogy a múltban történnének az események. Ez 30 évvel készülte után is elmondható, ugyanis a bűn, az erőszak állandósága miatt a film továbbra is aktuálisnak tűnik. A közösségi média uralta világban a közönyösség csak még inkább jelen van napjainkban, mint mondjuk `95-ben.

Nehéz darab az biztos, megviseli a nézőt, de azt gondolom hogy mindenkinek látnia kell egyszer. Nehéz témája és szívszorító befejezése ellenére nem nevezhető rétegfilmnek. Viszont a negatív, nyomasztó hangulata ellenére Somerset film végén a rendőrkapitánnyal elhangzó beszélgetése adja meg a pozitív üzenetet;

,, – Maga hol lesz?,,
– A közelben. Itt a közelben.“

– jelzi hogy nem üresedett ki teljesen, sőt, talán a kollégájával történtek hatására most érzi igazán úgy, hogy minden eddiginél nagyobb szükség van az elszántságára a bűnösök üldözéséhez, és hogy nem hagyhatjuk hogy a közönyösség miatt a bűnt elfogadottnak, triviálisnak érezzük.