A mama azt mondta, ez egy kultfilm  –  Forrest Gump filmkritika

Winston Groom regénye szolgáltatta a filmalapot, amit a (többek között) Vissza a jövőbe filmek rendezője, Robert Zemeckis vitt vászonra. Első körben Terry Gilliamnek és Barry Sonnenfeldnek ajánlották fel a rendezés jogát, de Zemeckis látta meg igazán a lehetőséget a sztoriban. (Nagyon kíváncsi lettem volna egy Gilliam-féle Forrest Gumpra is!)

Forrest Gump az alabamai fiú nehézkes felfogásával és együgyű viselkedésével milliónyi mozinéző szimpátiáját nyerte el. A film egy egyszerű ember karakterét mutatja be, akinek a szíve mindvégig a helyén van és éppen ezzel kedvelték meg annyian . 
Az iskolai gúnyolódások vagy még inkább a háború, de akár a drogok fenyegetésében lamentáló amerikai fiatalok közösségében súrlódva is, de Forrest mindvégig egész maradt. Sosem ártott senkinek és nem hagyta hogy traumaként ragadjanak meg benne az élmények. El tudja fogadni a dolgokat úgy ahogy megtörténnek, mintha csak egy darab bonbont venne ki a dobozból…

                                                                                                                                                              Forrest és a bonbon

A karakterek

A film forgatása előtt a főhős szerepére kiszemelt Tom Hanks már elismert színésznek számított. Főleg a 93-as Philadelphia című filmben nyújtott alakítása okán, amiért Oscar-t is nyert. Igaz, hogy olyan nevek voltak versenyben a szerepért mint John Travolta, Sean Penn vagy Bill Murray, Zemeckis választása Hanks-re esett. Kifizetődő döntésnek bizonyult, 95-ben szintén Oscar díjjal jutalmazták, Forrest Gump szerepéért.
Azt hiszem hogy Hanks tökéletes karaktert adott ehhez a történethez, autistának tűnő viselkedésével szimpátiát ébresztett az emberekben egyrészről, másrészt a megingathatatlan döntései, mindig őszinte érzései egy biztonságérzetet adnak a nézőnek. Mert mindig megnyugtató az a tudat, hogy az emberség nem veszett ki a világból.

A főhős után a sorban a Forrest örök szerelmét, Jenny-t alakító Robin Wright következik. Érdekes karaktere van. Egyszerre tudjuk őt utálni és sajnálatot is érezhetünk amiatt ahogy a sorsa alakul. Utáljuk, mert meghiúsítja a Forrest által áhított közös életüket, mert viszonzatlanul hagyja a szerelmét és sokszor utálatos módon viselkedik vele. Ugyanakkor sajnáljuk is Jennyt, mert ő Forresthez képest az ellenpólus. Őt nagyon is lehúzza az örvény, a vele történt dolgok nyomot hagynak a lelkében. Talán a  nehéz gyermekkora miatt, de szellemileg, erkölcsileg közel sem olyan erős a jelleme mint Forrestnek. Sodródik az árral, bajba keveredik, majd menekül az adott élethelyzetéből. Az igazi boldogság nem talál rá egész életében, bár Forrestet boldoggá teszi élete utolsó éveivel, amit vele tölt.

                                                                                                                                                       Jenny és Forrest

További érdekes szereplők még a Dan hadnagyot alakító Gary Sinise, aki a karakterfejlődés terén egy példát mutat a nézők felé. Forrest az életét megmentette, viszont a hadnagy lábait amputálni kellett. Az magáról alkotott képe totál semmissé vált, mikor rájött hogy ő bizony nem lett hősi halott a csatamezőn és lábak nélkül kell tovább élnie. Az önsajnálat és depresszió útjáról indulva végül elér oda hogy megtanulja értékelni magát és amije maradt, és teljes értékű életet él. Bár időbe telik, de megköszöni Forrestnek hogy megmentette és életre szóló barátokká válnak.

Forrest édesanyját, Mrs. Gump-ot és egyben erkölcsi iránytűjét Sally Field alakította. Jelentős szerepe van a történetben, még ha nem is a tetteivel, de a tanításaival nagyrészt ő formálta Forrest karakterét. Konzervatív keresztény életmódra tanította, békében, Istent tisztelve és az élet dolgait elfogadva.
Érdekesség, hogy a forgatás idején mindössze 10 évvel volt idősebb mint a fia karakterét alakító Tom Hanks.

Forrest élettörténetén túl is akad bőven látnivaló a filmben; a főhős szemén keresztül láthatjuk az amerikai történelem fontos eseményeit zajlani. Már Forrest születésének napja is jelzés értékű, hiszen a Normandiai partraszállásal esett egy napra. De rengeteg történelmi utalás, televíziós bejátszások jelennek meg a filmben, és híres emberek kerülnek megemlítésre mint például zenészek (Elvis Presley, John Lennon) politikusok (J.F. Kennedy, Nixon) vagy tévés személyiségek (Dick Cavett).
Nyilván kissé elrugaszkodott a valóságtól Zemeckis azzal, hogy Forrest annyi eseménynél volt jelen amennyit egy tucat átlagember sem élne át. Mégis olyan szinten le tudják kötni a nézőt ezek a rövid kis sztorik, és némelyik szomorú kicsengésű, némelyik humoros kis szösszenet, de a film fontos gerincét adják ezek a kis megemlékezések.

Ma már kicsit sem lenne nehéz feladat, de akkoriban még komoly számítógépes trükkökre volt szükség a film egyes jeleneteihez.
Például Forrest kézfogása Kennedy és Nixon elnökökkel, vagy éppen Dan hadnagy lábainak eltávolítása is számítógéppel lett megoldva. A szupergyors pingpong meccseket is animációval oldották meg.

 Forrest értelmi képességeinek hiánya mellett egy gerincbetegsége miatt a lábaira erősített fémszerkezet is hátráltatja az iskolai közösségbe való beilleszkedésbe. Jelképes pillanat amikor az őt üldöző suhancok elől elfut, és a térdeiről lepattannak, leszakadnak a rögzítő szerkeszet elemei. Mondhatni lerázza magáról a láncot, és a szabadságot jelképezve még a következő jelenetben is csak fut, olyan gyorsan ahogy a szél fúj.

Zemeckis jól tapintott rá, hogy nincs szükség egy akcióorgiából erővel és ésszel győztesen előlépő bajnokra. Hősünk élethelyzetei közül mindenki át tud érezni legalább egyet, mert ki ne esett volna már át mondjuk iskolás kori gúnyolódáson vagy az első szerelmi csalódáson, hogy csak a legegyszerűbb eseteket említsem.
A film egészének ez is az egyik tanúlsága. Mert Forrest bizony rengeteg dolgon ment keresztül – egyaránt jó és rossz dolgokon – mindezek ellenére erkölcsileg sosem ingott meg. Nem változtattak az adott helyzetek az életről alkotott felfogásán. Illetve persze, igen. Gyakran értetlenül állt az események előtt, de elfogadta, és valószínűleg tanult belőle. Amit tanult, azzal pedig önmagát építette, de nem formálta át a személyiségét, mindvégig megmaradt a mama tanításait szem előtt tartó fiúnak.Ezek a tanítások elkísérik egész életén át, irányt adva neki. Egyfajta keresztény tanmeseként is lehet tekinteni a filmre ilyen szempontból.

Nem kérdés, hogy a Forrest Gump a filmtörténelem legszebb történetei között szerepel humorral, szívszorító eseményekkel, erkölcsi és filozófiai tanításokkal. Egy-egy pillanatban lehetne mondani hogy túlságosan szentimentális lenne, de a történet részletessége, rétegessége miatt az egész filmre biztosan nem. És bár gyakran nem mérvadó, de azért 6 Oscar díjat nyert film esetében lehet azt mondani hogy örök érvényű mű.

                                                                                                                                                           Idáig jutottunk.