Stanley Kubrick 1968-as, a Holdra szállást egy évvel megelőző filmje a sci-fi műfaj egyik legnagyobb képviselője. A film és Arthur C. Clarke azonos című regénye egyszerre készült, folyamatos egyeztetések mellet. A majomszabású ember fejlődésének hajnalán indít, és galaktikus utazásainkon keresztül az emberiség történetét, lehetséges átalakulását mutatja be. Kérdésekkel tele, ugyanakkor rendkívül izgalmas és látványos módon teszi mindezt. A korhoz viszonyítva mindent elkövettek hogy egyedi látványvilágot teremtsenek, ami sikerült is. Az emberiség fejlődéstörténetéről szóló témája nagy hatást gyakorolt a műfaj rajongóira, kritikusokra és rendezőkre is. Sok filmet inspirált a 2001: Űrodüsszeia, többek között George Lucas és Ridley Scott is elmondta hogy mekkora hatással volt rájuk. Rendezői látásmódjukra hatott a mű és saját filmjeik sem ilyen formában készültek volna, ha nem merítenek belőle.
A filmhez ugyan készítettek zenét, de Kubrick úgy döntött kuka, helyette klasszikus darabokat használt mint Johann Strauss Kék Duna keringője vagy az Imígyen szól a zarathustra című szerzemények.

A film folytatást is kapott, 2010 – A kapcsolat éve címmel, amely 1984-ben jelent meg, de sikere messze elmarad az eredeti filmétől.

A történet sok millió évvel ezelőtt kezdődik, a majom-ember létezésének mindennapos problémáival szembesülünk. Éheznek, ragadozók és saját kipusztulásuk fenyegeti őket. Kommunikáció, eszközhasználat még nem létezett, sem bármiféle szerveződés. Sorsukat egy különös, az égből érkező többméter magas, egy sírkőre emlékeztető fekete tömb(monolit) változtatja meg. A kezdeti félelmeiket legyőzve fokozatosan közelednek hozzá, napról napra egyre több időt töltve mellette. A különös fekete tömb hatására a majomember csoport elindul a fejlődés útján. Eszközöket készítenek vadászathoz, az őket tizedelő ragadozókkal is szembeszállnak és a fenyegető rivális majomember csoporttal is leszámolnak

A monolit megjelenése egyfajta szimbólumnak is tekinthető. Mi több, a monolit a bibliai és a tudományos felfogású teremtéstörténetben is elfoglalhatja az emberiség civilizációs fejlődésének katalizálós szerepét. Az isteni akarat, avagy egy külső intelligencia közbeavatkozása? Örök érvényű téma, Kubrickék a csontot feldobták, mi pedig eldönthetjük mit hiszünk…

      2001 A Space odyssey

A több millió évvel később a Holdon felfedezett monolit rádióhullámai a Jupiter felé mutatnak. Technológiai fejlettségünk már olyan szinten van, hogy a cél irányába állítjuk az emberiség történelmének legjelentősebb űrexpedícióját. Az űrhajó vezérlését a HAL9000 névre keresztelt szuperintelligens számítógép végzi, David Bowman és Frank Poole űrhajóskapitányokkal kiegészülve.

A film készültekor, 1968-ban a mesterséges intelligencia még annyira gyerekcipőben járt, hogy inkább csak futurisztikus ábrándozásként volt jelen a köztudatban. Persze, a későbbiekben rengeteg filmben feltűnik A terminátoron keresztül a Mátrixon át a Csillagok közöttig és sorolhatnánk tovább, de a technológia jelentőségét és veszélyeit ijesztően jól megjövendölte Clark és Kubrick.

A film harmadik szakasza ezt az emberi civilizáció számára hihetetlen jelentőségű űrexpedíciót mutatja be. HAL a tévedhetetlen szuperszámítógép, tulajdonképpen az űrhajó ura, együttműködve dolgozik a két pilótával. A történet előrehaladtával azonban olyan dolgok történnek amik hatására az emberi személyzet és a számítógép elvesztik a bizalmat egymással szemben. A pilótáknak is feltűnik HAL kiszámíthatatlansága, és lekapcsolását tervezik. Érdekes módon a színészek és HAL karakterei mintha felcserélődtek volna. A kétszemélyes űrhajós legénység tagjai végig kimértek, pontosak, kizárólagosan a célra koncentrálnak és nem kezdenek felesleges párbeszédekbe. Kubrick nem is adott nekik különösebb instrukciókat a szerepeikkel kapcsolatban. Velük szemben HAL időnként úgy viselkedik mint egy kiváncsi kisgyerek, érdeklődve kérdezi Davidet és Franket az álmaikról, gondolataikról. Persze nem személyes okok állnak HAL kérdései mögött, valószínűleg kiszámította hogy a küldetés sikeressége érdekében likvidálnia kell a személyzet tagjait.

Az egyik tetőpontja az izgalmaknak, amikor Bowman az űrhajó hátsó zsilipjén keresztül kénytelen behatolni miután HAL egyszerűen megtagadta a belépést számára a “ főbejáraton“. David Bowman addig végtelen nyugodtnak tűnő idegállapota érezhetően eltűnt. Szkafanderéből hallatszódó erőteljes légzése bekúszik a néző bőre alá, klausztrofób érzést teremtve az amúgy is feszült jelenetet még ijesztőbbé téve. Amíg David a számítógép agyát jelentő memóriatár felé halad, hogy lekapcsolja az űrhajó teljes irányítását végző számítógépet, közben HAL mint egy pánikoló ember, az életéért küzd. Miután David lekapcsolta HAL rendszerét és véletlenül rátalál a küldetés-leleplező videóra, űrhajójával belesodródik egy galaktikus teleportálóba, és emberi léte utolsó de legfélelemetesebb és legjelentősebb utazásában vesz részt. Bowman kapitány úgy siklik keresztül űrhajójával ezen a felfoghatatlan fény és látványorgián hogy semmit nem tud irányítani, sem felfogni. Eszméletlen képsorok villognak egymás után, Bowman kapitány végleg elveszett a végtelen világűrben, ahogy mi is, de szerencsére csak a filmben.

A 2001 Űrodüsszeia a mozitörténelem nagyjai között szerepel, egyike a legjelentősebb hatással bíró filmeknek. Stanley Kubrick 1968-as remekműve mára egész biztosan nevezhető örök klasszikusnak, pláne így, lassan 60 éves távlatból. A science-fiction műfaj újraértelmezésén túl olyan filozófiai mélységeket mutat meg, amelyet más filmekben, a műfaj sok jeles (és jellegtelen) képviselőjétől sem láthatunk. Messze megelőzte a korát, olyan vizualitást jelenít meg, ami akkor szupertechnikának számított, de még mai szemmel is elismerésre méltó. Nem mosolyogtatja meg az embert az elavult trükkjeivel, amit mondjuk sok más filmben tapasztalhatunk.

HAL 9000

Nem tetszhet mindenkinek, nem egy matiné film amit papa, mama, unokák boldogan együtt néznének. Egyrészt a már megírt filozófiai, történeti erőssége miatt, másrészt a hosszú játékidő és az időnként indokolatlanul elnyújtott jelenetek miatt. Mint például a tízperces űrhajó dokkolás vagy a filmvégi drogos tripre hasonlító galaktikus utazás.

Nem szabad úgy állni a filmhez, hogy gyorsan ledaráljuk, majd megyünk a dolgunkra. Érdemes nyitottnak lenni, ha így állunk hozzá, ha tiszta fejjel ülünk le, felejthetetlen élményt fog adni. A világűr hatalmassága, egy lehetséges földönkívüli életforma létezése, és a mi óriási technológia elmaradottságunk, valamint az általunk teremtett technológia ami túlnő rajtunk mind olyan nyomasztó, félelmetes érzést kelt a nézőben, úgy érezhetjük hogy még a legapróbb porszemnek is csak töredékei vagyunk valami felfoghatatlan végtelenségben. A film témái örök érvényűek és valószínűleg nem is lehet rájuk pontos választ adni. Éppen emiatt nem is hivatott állást foglalni. Csak egy lehetséges utat mutat meg az emberi faj evolúciós fejlődéséről, és annak következményeiről. Arthur C. Clarke el is mondta; nem a kérdések megválaszolását tűzték ki célul, hanem hogy gondolatokat ébresszenek a nézőben. Elmélkedjen a lehetséges és akár lehetetlen dolgokról. Tulajdonképpen ha valaki úgy érzi hogy megértette a látottakat, az számukra kudarcot jelent.

Ui: Egyébként a könyv utolsó fejezete ad valamiféle magyarázatot az Istenségnek hitt, szuperintelligens földönkívüli civilizációról.