Eastwood 1993-ban elkövetett műve kicsit kevesebb rivaldafényt kapott mint megannyi más filmje. Valamilyen szinten meg is osztotta a közvéleményt, de méltó helyet foglal el a színész/rendező hosszas filmográfiájában. Helyenként vicces, itt-ott gúnyos és némileg szentimentális, de alapvetően egy kellemesen szomorkodtató film. Társadalmi kórkép csomagolva egy megható drámába. Kedves történet egy szerencsétlen helyzetben történő spontán apa-fiú kapcsolat kibontakozásáról. Eme idilli hangulat pillanatait a film végére a rideg valóság oszlatja szét a rendőri hatóságoknak és az emberi gyengeségnek köszönhetően.

Adott két fegyenc valamikor a 60-as években, akik rövid tervezés után megszöknek a fegyházból. Butch Hayes szerepében Kevin Costner alakítja az egyik szökött fegyencet, és a film főszereplőjét. Társa Terry Pugh nem sok vizet zavar a sztoriban, csak a film elején okoz egy kis feszültséget, de Butch „elintézi“. Szökésük után sikerül is felhívni magukra a figyelmet, így ejtik túszul a 8 éves Phillip-et, akivel hármasban menekülésbe kezdenek. Az országutakon pörgetik a mérföldeket, eközben Red Garnett(Clint Eastwood) ranger és különleges kis csapata egy spéci kisbusszal erednek utánuk a szökésben lévő raboknak. A csapat tagja még Adler nyomozó (Leo Burmeister) és Sally Gerber(Laura Dern) kriminálpszichológus.

Mint már említettem Terry-től hamar elköszönhetünk, ezek után Butch és Phillip ketten folytatják útjukat. Kalandjaik során olyan kötelék alakul ki közöttük ami egy igazi apa-fia kapcsolatban szokványos. Úgy tűnik, mintha Haynes saját gyerekeként tekintene Phillipre. A kisfiú számára pedig ez az elítélt egy olyan apa figurát jelent, aki az ő életében nincs jelen. Érdekes helyzet, hogy Haynes tudatosítja Phillippel, hogy az anyja szavai ellenére az apja sosem fog visszajönni hozzájuk. Elmondja a fiúnak hogy az ő apja is lelépett mikor gyerek volt. Mindezek ellenére Butch Haynes a rendőrök elől menekülve északra tart Alaszkába, hogy felkeresse az apját, akit azóta sem látott… 

A film mélységét ez az apa-fia kapcsolatok, illetve azok hiánya adja. A két főszereplő a film ideje alatt ezt a tőlük(és hát még sokan másoktól) megvont élethelyzetet élheti át. Ennek a közösen eltöltött időnek a jelentőségét igyekszik kiemelni a Tökéletes Világ, mert sem Phillip, sem Butch nem tölthetett el annyi időt az apjával ami által kötelék alakulhatott volna ki köztük. Butch-ban talán feléledt egy ilyen „apai ösztön”, vagy csak szeretett volna jobb lenni mint a saját apja. Lehetőséget adott Phillipnek olyan dolgokra amit mondjuk a vallása miatt nem tehetett meg. Például halloweeni jelmezbe öltözhetett, megismerte a 20. századi időgépet, valamint ismereteket szerzett a felnőttek között zajló szerelmi viszonyokról is.

Persze ez az idilli helyzet nem tarthat örökké, mert a végzet utoléri őket. Egyrészt a viharos sebességgel közlekedő kis lakóbusz-delegáció is rájuk talál, másrészt Butch idegrendszere is felmondja a szolgálatot, mikor egy néger családnál megszállva a házigazda olyannyira felidegesíti a gyermeke bántalmazásával, hogy Butch kivégezné őt. Ebben akadályozza meg útitársa Phillip, egy pisztolylövéssel. Butch Haynes fél lábbal a halálban, de még utoljára beszélni szeretne Phillippel, miközben már mesterlövészek célkeresztjében van.

Kevin Costner viszi előre a filmet, kitűnően játssza Butch Haynes szerepét. A szökésben lévő bűnöző, aki nem bánt ártatlanokat, végső soron nem tűnik olyan rossz embernek, mint amit a priusza mutat a világnak. Szerethető karakter, emiatt is fáj elveszteni a film végén őt… A szerepre egyébként Denzel Washington is esélyes volt, érdekes lett volna, de Costner hibátlan.
TJ Lowther gyerekszínész is ügyes volt, amit el lehet várni egy 8 éves gyerektől arra nem panaszkodhatunk.
Eastwood és csapata egy kissé elnagyolt karakterekből állt, mintha a rendőri hatóságok karikatúráját szerették volna velük bemutatni. Egy-egy vicces vagy érdekes mondatra telik tőlük, talán a Laura Dern által játszott kriminálpszichológus volt aki érdekesnek mondható a filmben, főleg ahogy Butch fejével próbálja kigondolni a szökevény következő lépését.

Azért a film fináléját nehéz sírás nélkül végignézni. Remekül alakítanak a színészek, és sejteni lehet hogy mi lesz, nincs velőtrázó csavar.
De már régóta tudjuk hogy elbúcsúzni egy szeretett embertől sosem könnyű, pláne ha az végérvényes.

Butch Haynes a nagy fa árnyékában pihengetve(haldokolva) fiatal kis bajtársa, Phillip társaságában, a nyugis Alaszkába tartva talán gondolhatta is magában, hogy ilyen lehet egy tökéletes világ… De valószínűleg egy tökéletes világban ez az egész meg sem történt volna.