Zöld Könyv – Útmutató az élethez

Az agyament vígjátékaival elhíresült Peter Farrelly(Dumb és Dumber, A nagyon nagy Ő) első komoly témájú filmje a Green Book, emiatt erős fenntartásokkal fogadták az érkezését. Emellett a téma érzékenysége is problémát okozhatott, főleg úgy hogy létező személyek valós történetétét próbálta vászonra vinni a rendező.
Kijelenthető, hogy Farrelly megugrotta a lécet, mi több, egy nagyon is értékes filmet készített! Szórakoztató, szívet melengető, és bár nem oldja meg a világ problémáit, egy sebtapaszt mindenképp felragaszt rá. Mellesleg a legjobb filmnek járó Oscar díjat is bezsebelte.

Voltak negatív hangok Shirley családja részéről a film elkészülte után, azt állították hogy kizárólag főnök-beosztott kapcsolat volt a két férfi között. Viszont Donald Shirley egy hangfelvételen abszolút elismeri a baráti kapcsolatot Tony Vallelongával.

A címben szereplő Zöld könyv, eredeti nevén The Negro Motorist Green Book egy valóban létező útmutató kézikönyv volt. 1935 és 1966 között évente kiadták és szerepeltek benne a fekete lakosság számára létfontosságú információk utazások esetén. A faji megkülönböztetés miatt kizárólag a könyvben feltüntetett vendéglátó helyekre, szállodákra, benzinkutakra mehettek kiszolgálást kérni.

A történet a 60-as évek elején játszódik, a faji diszkrimináció igen erős jelenlétében. Bár az északi államokban már elfogadottabb a feketék egyenjogúságának hirdetése, az elmaradottabb déli államokban még nagyon is súlyos a helyzet.
Ebben a közegben keres magának egy sofőri és testőri munkakörbe alkalmazható férfit Don Shirley (Mahershala Ali) színesbőrű zongoraművész. Sikeres északi turnéja után elhatározza hogy meghódítja a déli államokat is zenekarával.
A választása Tony Vallelongára (Viggo Mortensen) esik, egy olasz-amerikai származású kidobóemberre. Tony történetesen rasszista, emiatt nem is szívesen fogadja el az állásajánlatot, ám az nagyon is jól fizető…

Nem mondhatjuk hogy egy iszonyú egyedi történet lenne, és tele csavarokkal, kiszámíthatatlan végkifejlet felé haladnánk. Mondhatni, tudjuk előre mi fog történni. Viszont az út amíg odaérünk a végére, na az nagyon fontos ebben a sztoriban.
A Don és Tony között kialakuló kapcsolat egyszerűen őszinte. Nyílván lassan halad, passzívitással, bizalmatlan megnyilvánulásokkal kezdve, de idővel áttöri a faji elméletekre alapuló gátakat köztük. Teljesen különböző karakterek, Tony a maga olaszos nagydumás stílusával, gyakorlatilag nulla művészi érzékével, és tanulatlanságával szemben doktor Shirley abszolút intellektuális jelleme, aki él hal a zenéért, és magas fokon műveli is. Nagyon művelt, választékosan fogalmaz, vele szemben Tony mindig a legegyszerűbb megoldást keresi. Shirley kimért, tartózkodó és azt lehetne mondani hogy sznob. Két külön világból érkező figura, egy autóban utazza át Amerika déli részét.

Viggo Mortensen nagyon jól felkészült a szerepre, amiről úgy gondolta először hogy nem neki való. Már beszélt olaszul a forgatás előtt is, ezzel nem volt gond. Viszont a szerepe szerint a gesztikuláció és a beszédstílus még kidolgozásra várt. Ezenkívül komoly hízókúrába is fogott, hogy valóban egy digó kidobóember benyomását keltse. Emiatt 20 kilót szedett magára.

Mahershala Ali nem kevésbé tündököl Don Shirley szerepében. Maníros, finomkodó gesztusai nagyon fekszenek, főleg ahogy kontrasztban állnak a másik karakter egyszerű megnyilvánulásaival. Jól érzékelteti azt az önérzetességet, méltóságot, amit egy ilyen szintű zenei virtuóztól hihetőnek gondolnánk. A legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar díjat el is vitte 2019-ben.

A karakterek között érdekes különbséget venni észre. Amíg Tonyt gyakorlatilag az első pillanatban megismerünk, addig Don személyisége az utazásuk vége felé ismerszik meg, amikor már megnyílik ő is Tony előtt. A több szempontból is hátrányos társadalmi helyzetben lévő Donnak legkomolyabb harca a magánnyal van. Hiába van több diplomája, hiába elismert zongoraművész, anyagi jóléte ellenére is nagyon magányos. Tony meg is jegyzi neki hogy kastélyban lakik és trónon ül, de a feketék kultúráját ő sokkal jobban ismeri, mint Shirley.

Ekkor mondja el a fekete zongorista a film legszomorúbb monológját, amit ezzel a sorral zár:

,,Ha nem vagyok sem elég fekete, sem elég fehér, és még férfi sem, akkor mi vagyok, Tony?”

Tehát a fehérek között él és szórakoztatja őket, ennek ellenére mégis lenézik. A fekete gyökereit megszakította, nem is mozog ilyen körökben. És még homoszexuális beállítottságú is.

Visszakanyarodva Tony egyszerű személyiségéhez, a karaktere fejlődése olyan szintre jutott ezen a ponton, hogy Don problémáit nem bagatelizálta. Azt lehet mondani, hogy mikor Dont rajtakapta egy másik férfival, Tony igazán elfogadó volt. A film elején még munkát sem akart vállalni egy színesbőrű főnöknél, utazásaik végére pedig barátként tekintett rá. Don is segít Tonynak, ennek pedig Tony felesége, Dolores (Linda Cardellini) igazán örül, mert gyönyörűen fogalmazott leveleket kap férjurától… Ez a jellemfejlődés talán a legszebb az egész mozi folyamán, főként űgy, hogy tudjuk, ez egy valódi történet az életből. És nem szükségesek hozzá propaganda kiáltványok, politikai kampányok, semmi, csak egyszerű, empatikus emberi viselkedésre, ami nálunk, átlag embereknél kezdődik.